Sajnálom, de angolul sokkal jobban hangzik a feketelyuk hajtómű, mint magyarul.
A múlt héten 2 professzor a kansasi egyetemről közzétett egy publikációt, benne egy igen érdekes koncepcióval, mellyel csillagközi utazásra nyílna az emberiségnek lehetősége, és a scifi filmekből és sorozatokból ismert warp/wormhole/ftl technológiákkal ellentétben ennek már ma sincs semmi, ismétlem semmi fizikai akadálya.
Miről van szó?
Fellövünk a Nap közelébe 370 km2-nyi napelemet (a napelem elég könnyű, összehajtható, pár tucat rakéta fellövésével megoldható, kipipálva), majd az ezek által gyűjtött energiát kapacitásokkal, akkumulátorokkal, akármivel tároljuk. 1 évnyi gyűjtés után olyan hatalmas mennyiségű energiánk lesz, amit lézerek segítségével (van ehhez szükséges lézer, pár telefon a US Armynak, kipipálva) arra használunk hogy létrehozzunk egy feketelyukat.
A 70-es évek közepe óta bizonyított hogy a feketelyukak Hawking-radiationnek nevezett gammasugárzás formájában folyamatosan veszítenek az energiájukból, ráadásul minél kisebbek, annál gyorsabb ez az evaporációs folyamat. Például egy 1 másodperc életű feketelyuk minimális tömege 22 tonna, melyből a folyamat során 1000 milliárdszor több energia szabadul fel, mint amit a Föld összes erőműve megtermel egy év alatt.
Ennek a folyamatnak egy sajátossága, hogy a feketelyuk méretével fordítottan arányos az evaporáció sebessége, vagyis minél nagyobb, és hosszabb életű feketelyukat sikerül létrehozni, annál lassabb és "kontrollálhatóbb" az energiakibocsájtás.
A hajtómű
Szóval a naperőművünkkel létrehozott feketelyukat befogjuk az űrhajónkba (elektromágnesekkel, kipipálva), majd a belőle érkező sugárzást egy parabola alakú tányérral egy irányba fókuszáljuk. Lényegében töltött részecskék hajtanak előre. A manapság űrszondákon használt ion hajtóművel is így gyorsulnak, csak éppen sokkal lassabban.
A Nap segítségével létrehozott feketelyuk 1G-s gyorsulást engedne meg, tehát mondjuk a szomszéd csillagig félútíg folyamatos 1G-s gyorsulás majd onnan folyamatos 1G-s lassítással a 3.5 év alatt lehetne a szomszéd csillaghoz kiruccanni.
Ha éppen fogyóban van az üzemanyag, a feketelyuk utántölthető, csak részecskéket kell adagolni.
Az ember
Tény és való hogy kegyetlen sok pénzre lenne szükség egy ilyen terv véghezviteléhez, de megvalósítható, semmi új nem kell hozzá, nem kell éveket várni egy felfedezésre még.
Így van, izgalmasan hangzik, csak van egy hátulütője a dolognak. Ahogy a Földet elhagyják az űrhajósok, akár a Holdra menet, akár az ISS-re, olyan mennyiségű kozmikus sugárzásnak vannak kitéve pár hónap alatt, mint más ember 1 élet alatt.
A Föld mágneses mezejének áldott hatása, hogy a nagy töltöttésű részecskéket, amik kozmikus sugárzás formájában érkeznek távoli csillagoktól és galaxisoktól, szinte teljesen megfogják. Élettani hatásuk rendkívül komoly nagy mennyiségben (értsd: rák). Ugyanez a védelem nem jár meg, a szomszéd csillag felé tartó űrhajósnak, aki a Földet, majd a Naprendszert elhagyja, arról nem is beszélve, hogy a hajtómű, a feketelyuk, gamma sugárzással ügyködik.
Az első kör biztosan távirányítású lenne.
Olvasnivaló:
